retro autómodellek

az első elfogadhatóan sikerült makettem:

Ez az első beszerzés, ebből a 190E meg a Golf GTI volt instant get, a többit gyakorolni vettem meg egy kiárusításból. Megjött továbbá a Monogram E24 is, igazi retro csomag. Ami nagyon tetszik az a doboz formája, mikor megjött a postai csomag és átvettem, elsőre azt hittem, az eladó csak beleszórt mindent egy kartondobozba. Szerintem sokkal praktikusabb, mint a nagy tepsi dobozok.

Ezt a modellt/makettet gyakorlásnak vettem mielőtt megjönnek a BMW-k, hát tanulság az volt sok. Amire jobban kell vigyáznom, hogy szinte minden komponens oldja a másikat. Meg persze beszerezni még sok mindent, például festékeket, ez most maradt "alapozó" fehér még fényes fekete lett volna itthon de az nagyon komor (majd az E34). Na mindegy, olyan lett amilyen, élőben rá-rá nézve nem rossz :)

1978 és 1989 között gyártott családi szedán, mai szemmel nézve szinte már kisautós méretekkel.

Úgy döntöttem, felnőtt fejjel is megpróbálkozom a makettezéssel. Az első ez a darab lesz, egész jutányos áron csaptam le rá Ebay-en főleg az itthoni makett árakhoz képest. Szerintem pirosra fogom festeni mint a második képen, jobban kiadja a részleteit.

Komoly érdeklődés hiányában úgy döntöttem, hogy megtartom, és nekiesek a matricázásnak. Utoljára nagyjából 10 évesen próbálkoztam vizes matricával, rövidke makettezős korszakomban úgyhogy kicsit tartottam tőle. A eredeti matricázást elvetettem, mivel nagyon hülyén nézett ki. Ezek a koncentrikus minták hatalmas egybefüggő matricák, mit sem törődve az autó részleteivel, "barázdáival". Kíváncsiságból feltettem a motorháztetőre de a látvány lehangoló volt, a Bburago legsötétebb korszakát idézte. A matricák egyébként nagyon kezesek volt, 20 mp után leoldódtak és egy kicsit bevizezett felületen percekig lehetett mozgatni, igazgatni őket anélkül, hogy bajuk esett volna. Kivéve a motorháztetőn a két "BASF" azok pillanatok alatt megragadtak, ezért sem lett pontosan szimmetrikus. Íme az én egyedi layout-om a tovább után:

Nagyon szép Solido a Century of Cars sorozatból, kár, hogy a visszapillantója elveszett.

Ez a kecses kupé 1971-től 1974-ig készült, a csúcsváltozat HF-ből mindössze 1229 darab. Egy két literes Lancia H4 motor erősebbik változata hajtotta, 126 lóerő körüli teljesítménnyel. Ez a Starline nagyon szépen kidolgozott darab, főleg az árkategóriáját nézve.

Ez a "rovat" olyan autókról fog szólni, amiket modellben és 1:1 méretarányban is szívesen birtokolnék.

A Fiat 130 először 1969-ben mutatkozott be szedán formájában, a kupétól markánsan eltér külsőre de azért nem egy csúnya vas. Volt szerencsém élőben is látni néhányszor egy újpesti veteránfanatikus háza előtt, ami a 15 ezer legyártott darabot tekintve jó teljesítmény. Vérbeli zászlóshajója volt a márkának, imponzáns limuzinforma, V6-os motor és független torziós felfüggesztés.

 Az igazi nyálcsorgatás azonban a Pininfarina stúdió által tervezett kupéra indul be. 1971-ben mutatták be a Genfi Autószalonon, és jónéhány formatervezési díjat besöpört ez a kétajtós forma:

nagyon szép kis Tomica, nincs is igazán mit hozzáfűzni, hamar gazdára talált:

Sajnos kicsit későn fedeztem fel ezt a Retroautók a keleti blokkból dolgot, pedig 2000 forintért meglepően igényes 1/43-as modelleket rejt a csomag. Anno az első számot megvettük az ezeröcsivel, de annak nem nyűgözött le különösebben a kidolgozása.

Nagy bánatomra honfitársaim meglátták a hatalmas üzleti érzéket a dologban, és elég nehéz hozzájutni a régebbi számokhoz. leginkább azt a vaterást zártam szívembe, aki 4000 ft körül hirdette az első számot (beetető kiadás volt a normál ár alatt jóval, minden második ember megvette).

Szerencsére nem is vágyom mindegyikre, a Tatra 613, Wartburg 353, dákó 1310, Barkas, polskik és még néhány dolog kéne. Az aktuális szám ezt a Zuk-ot rejtette, gyermekkorom nagy kedvencét:

Következzen egy igazi ínyencség a 70-es évek végéről, a BMW első és egyetlen középmotoros sportkocsija. A know-how jó részét a Lamborghini szolgáltatta, a BMW elsősorban az anyagi hátteret és a gyártókapacitását adta a projekthez. A karosszéria a Guigiaro stúdió érdeme volt. Az alap motor egy 3.5 literes, 24 szelepes hathengeres egység benzinbefecskendezéssel, ez az utcai változatban 277 lóerőt teljesített. A motorban rengeteg tartalék volt, a versenyváltozatot turbófeltöltővel akár 850 lóerőig is fel lehetett húzni. 1978 és 1981 között mindössze 456 darab utcai M1 készült, ma már minden ép darab felbecsülhetetlen kincs.

A BASF (Badische Anilin- und Soda Fabrik) egy németvegyipari cég, 1865. április 6-án alapították. A székhelye Ludwigshafenben található.

A cégnek 170 országban 105,000 munkatársa van 150 termelő telephelyen. A vevőkapcsolatok 200 országra terjednek ki. 2009-ben a vállalatcsoport összárbevétele meghaladta az 50 miliárd eurót. A BASF a világ legnagyobb vegyipari vállalata, Magyarországon három telephellyel működik. Wikipedia

Ez a Solido nem az utcai változat, hanem a BMW gyári versenysorozatához készült "procar". A bajnoksági végül mindössze két évet futott, a két szezont olyan kis nevek nyerték, mint Niki Lauda (1979) és Nelson Piquet (1980).

Szerintem senkinek nem kell bemutatni a Citroen 1978-ban debütált kisautóját :) Ez a forma biztosan nem hagy hidegen senkit, és az a műszerfal!

Következzen most egy nem francia autó is a Solido kínálatából, bár ebbe is sikerült csempészniük valami hazait. Az M. Sourd nevű úrról nem sok információt rejt az internet, inkább koncentráljunk az autóra.

A BMW 1972-ben mutatta be az E12-es szériát, avagy az első "ötöst". Kecses középkategóriás külső, nagy és erős motorokkal jellemezte a középső cápát. Bejegyzésem tárgyát alighanem egy 3 literes, soros 6 hengeres motor repítette. Ezt az erőforrást csak homologizáció céljából szerelték akkoriban és nem is az európai piacra szánták. Ráadásul ez egy versenyre felkészített modell, bukókerettel, egyetlen üléssel.

Kicsit fájó szívvel adom tovább mert szeretem a típust, és Solido viszonylatban szintén egy szépen kidolgozott kocsi. Különösen az orra sikerült precízre és harmonikusra. A hátsó traktus kicsit szegényes, az ide szánt matricakészlet még a dobozában pihen, biztosan sokat dob majd rajta.

nagyobb képekért jobbklikk>kép megjelenítése

Ez a két modell csak átutazóban van nálam, Sierrából inkább egy utcai kéne. Meg persze egy igazi :)

De nagyon szépen kidolgozott, japán piacos darabok.

Most két komolyabb kidolgozású modellt is be fogok mutatni, ezekhez képest a Solido sajnos nagyon fröccsöntött valami. Márkajelzést nem találtam rajtuk, pedig a Citroen még bliszterben is volt. Kezdjük a Renault 14-el, modellünk a GTS kivitelnek állít emléket.

A típust 1976-ban mutatták be és Golf-verő kompakt családi autónak szánták. Hazájában a formája miatt "körte" becenéven ismert, illetve korróziós hajlamai miatt a rosszmájúak csak "rothadó körteként" emlegették. Az egyetemes autótörténelembe ugyan nem írta be magát, de így is 1 millió példány fölött gyártottak belőle. A GTS volt a legjobban felszerelt változat, 1.4-es, 69 lóerős motorral szerelték. 

Jóllehet, a Renault-t elsősorban remekbe szabott kis és közepes modelljei tették igazán ismertté a világban, érdemes szót ejteni nagyobb kocsijairól is, például az 1975-ben útjára indított luxuspárosról, a Renault 30-ról és a nyolc hónappal később bemutatott 20-ról. 

Az 1983-ig gyártott, franciásan elegáns modellek úgyszólván minden tekintetben – úgy mint biztonság, felszereltség, minőség – állták az összehasonlítást vetélytársaikkal, és persze a többek között V6-os benzines, dízel és turbódízel erőforrásokat is felvonultató motorválaszték is igazodott a szegmensben elvárt színvonalhoz. A két autó között kívülről csak a fényszórók alakjában látszott eltérés, egyéb tekintetben pedig a 20-as a 30-as olcsóbb változata volt, kisebb teljesítményű négyhengeres motorokkal, dobfékekkel, és más költségkímélő megoldásokkal. Az autókat a jómódú magánemberek mellett előszeretettel vásárolták állami és kormányzati szervek is.

Autostat.hu

Következzen egy újabb nagyon kedves Solido a 80-as évek elejéről. Igen szépen megformált modell, nagyon sokat dobnak rajta a "króm" lámpák és lökhárítók. Mai szemmel kicsit már nehéz elképzelni, hogy valaha felső kategóriás autónak készült, inkább családi kompaktos a forma. A 604-el ellentétben itt keret nélkül nyílnak az ajtók. Sajnos a festés minősége nem az igazi, a kasztnin csomókban száradt meg itt-ott a festék, míg az utólag felszerelt első ajtók fényezése hibátlan. Ha nem lesz komoly érdeklődő iránta, szerintem marad a gyűjteményemben.

Szintén feljavítás vár erre az első generációs Fiat Ritmo-ra is.

A típus 1980-ban jelent meg az R15/R17 kupé utódjaként, alapmotorja 1,4 literes és 64 lóerős volt. Az R15/R17 széria alapja a Renault R12, a Fuegóé pedig a Renault R18, ami viszont mechanikailag az R12 rokonának tekinthető, tehát nem esett messze az alma a fájától. Az R15/R17 elődökhöz képest a Fuego visszalépés volt technikailag: négy tárcsafék helyett elöl tárcsa-, hátul dobfékek lassították az alapkiviteleket, a befecskendezős motorszériát pedig eleinte kizárólag karburátoros négyhengeresek váltották le.

 

Bár rövid tündöklése alatt (ez nagyjából 1980–82-re tehető) lenyomta fő ellenlábasait, az Opel Mantát, Ford Caprit, Toyota Celicát, VW Sciroccót, náluk sokkal később jött, és már csak egy sugarat kapott a rivaldafényből. 1985-ig gyártották Franciaországban, 1986-ig Spanyolországban, 1992-ig Argentínában és Venezuelában.

TOTALCAR

Nagy kedvencem a típus, de ez a fajta Solido amit sikerült szereznem, már túlságosan áldozatul esett a tömeggyártásnak. Úgyhogy valószínüleg házilag fel fogom javítani, ehhez álljon itt egy hevenyészett photoshop-os terv:

Tőle hamar búcsút kellett vennem, de ezt kicsit sem bánom. Jó kezekbe került, ahol megbecsülik, és naponta találkozhat 1:1-es önmagával.

A modellt a francia Solido készítette a 80-as években, elsősorban inkább játék mint gyűjteményi célra. Nagyjából kétszer olyan nehéz mint egy mai 1:43-as modell, még az alváz is öntöttvas rajta. A kidolgozása is inkább szórakoztató mint precíz, nyitható ajtók és motorháztető, "független felfüggesztés" hírdeti a doboz. Ez utóbbi inkább azt jelenti sajnos, hogy igencsak megül az autó ha nem teljesen vízszintes a felület. Érdekesség még, hogy az ajtók normálisan, az ablakkerettel együtt nyílnak.

A modell a V6-os SL verziónak állít emléket, ez volt az első 604, amit 1976-ban mutattak be. A 2,7-es 136 lóerős motort manuális, vagy automata ZF váltó segített uralni, az elegáns limuzinforma pedig a jóöreg Pininfarinéáknak köszönhető.

Amit tudni kell rólam. Egyrészt világéletemben imádtam a modelleket, de hely és pénzhiány miatt sosem gyűjthettem őket igazán. Szerencsére nem is tesz boldoggá hosszútávon a tárgyak birtoklása, így kitaláltam egy áthidaló megoldást. Egy-két szerelmemet leszámítva a legtöbb modellt csak továbbadásra veszem meg, kigyönyörködöm magam bennük néhány hétig, azután had boldogítson másokat is :)

Érdeklődésem a 70-es, 80-as évek európai és japán autói. Első számú kedvencem a BMW E28 és E12, illetve az olyan hétköznapi, de a maga módján izgalmasnak számító autók, mint a Renault Fuego. És persze a sokaknak ingerszegény japán kockaautók.